(elfeledett, régi szakmák nyomában)
Budapest, Fáklya utca 2.
Bár Angyalföldön aligha lakhattak ilyen szakmát folytató emberek, de a „szenes” vasaló időszakos egyeduralma miatt említésre méltók. Más részről pedig a köznyelv szintén „szenes” embereknek nevezte azokat a szállítómunkásokat - trógereket - akik a lovas kocsikról vagy teherautókról a szenet hátukon vesszőkosárban a megrendelő pincéjébe vagy sufnijába behordták. Jellemzően kevesebb szén került lerakásra, mint amennyi ki lett fizetve.
Bővebben:
Erdei emberek, akik a lapos tisztásokon dolgoztak. A hosszú hasábokra darabolt bükk- és tölgyfát szabályos rendben egymás mellé és egymásra állítgatták. Ez volt a boksa, amit lehullott falevelekkel, majd földdel betakartak. Belsejében üreget hagytak, melyet gyúlékonyabb anyaggal (forgács, fahulladék) töltöttek ki. A boksát a tetején keresztül gyújtották meg.
A boksa lassan, füst nélkül, gőzölögve 8–12 napig izzott. Ezután a földet lehúzták róla, és szénporral betakarták, hogy teljesen kialudjon. A faszenet kis zsákokba csomagolták. A szenesemberek faluról-falura jártak szekerükkel, árujukat a szenes vasalókhoz és a kovácstűzhelyek fűtéséhez vásárolták.
A dissous gázzal működő hegesztő apparátok valamint a villanyvasalók elterjedése óta ez a szakma is kihalt.